Úgy 17 éves lehettem, amikor Apám közbenjárására nyári diákmunkásként a helyi malomiparhoz kerültem. A csomagolóüzemtől a mustármalmon át a gépjárműjavítóig szinte mindenhol töltöttem néhány vidám műszakot, a kedvencem mégis a mázsaház volt, ahol a termelőktől felvásárolt búzát mérték le és irányították a megfelelő silóhoz. A szükséges méréseket és a papírmunkát Attila végezte, én pedig a segédjeként másztam a platós kocsikra mintát venni. Volt ott a mázsaházban egy különös szerkezet. A kocsikról begyűjtött mintából úgy egy bögrényit belé kellett önteni, és megnyomni a "START" gombot. Ez aztán kattogott meg berregett egy fél percig, majd kiírta a beleszórt cucc főbb beltartalmi értékeit. A bevizsgált búzaszemeket sértetlenül köpte ki magából a vizsgálat után. Csodálatos egy masina volt, varázslat volt, amit művelt! Senki sem értette igazán, hogy működik. Kérdeztem Attilától, a laboros néniktől, de nem tudták pontosan. Még a laborvezető úr is csak annyit mondott, hogy bonyolult matematika van mögötte, sokkal többet tőle sem tudtam meg. 10 éven át homályos folt maradt ez az életemben. Aztán pár hete rákerestem a "borvizsgálat budapest" kulcsszavakra, és lehullt a fátyol egy évtizedes rejtélyről.

Amennyire tudom, szakmai körökben megmosolyogják az időjóst már egy 30 napos előrejelzés elkészítéséért is, de szerencsére ezzel nem mindenki ért egyet. Például a nyíregyházi Dávid Mihály sem. Talán a dinamikai rendszerek elmélete sosem volt a kedvence, azért valószínűségelméleti vonalon Dávid úr már jóval izmosabb, hiszen naptára "A napi előrejelzéseket nem helyettesíti, de sok esetben napra pontos". Le merem fogadni például, hogy a modellje képes megjósolni, hogy július 30-án melegebb lesz, mint január elsején, sőt arra is mérget veszek, hogy lesznek napok, amikor az "előrejelzett" eső valóban elered. Bámulatos, hol tart ma a tudomány!

Ezek után szerintem érthető, hogy az Időkép háromhetes előrejelzését is fenntartásokkal kezeltem, amikor a következő néhány hét hőmérsékleti adataira voltam kíváncsi. Ha lehet hinni az ott leírtaknak, akkor viszont a január vége egészen alkalmasnak tűnik a borunk hidegstabilizálására.

Jó ideje tényleg nem posztoltunk semmit ide - esett is a látogatottságunk szépen. Dolgoztunk. Dolgoztunk hét közben a munkahelyen, hogy hétvégén legyen miből inni. Aztán dolgoztunk hétvégén a pincében, hogy hét közben majd legyen mit inni. Ördögi kör ez. Mindenesetre tényleg volt munka a pincében, ha ez a blogon igazán nem is látszott meg. Hajtás után hosszabban arról olvashattok, mivel telt a 2010-2011-es év az Árnyas Pincében.

Fogyatkoznak a tavalyi Árnyas-borok. Két hete fejtette szét Nagyapám az utolsó előtti öt literes demizsonban lévő Bikapatát, egy családi ebéd alkalmával az egyik utolsó palack Napsugaramat bontottuk ki, én pedig az imént kortyoltam egy jót az egyik utolsó pohár 2009-es kékfrankos rozénkból.

Következő képsorokat nem kommentálnám túl, ugyanis ezek készítéséhez nincs túl sok közöm. Édesanyám készítette karácsonyi vacsoratálról tennék közzé pár képet. Mint látszik, hozzá képest még ipari tanuló sem vagyok. :) 

Sült kacsa, rántott karaj, és sajttal-sonkával töltött fasírthús szalonnába göngyölve.

Köretnek krumplipüré és dínsztelt lilakáposzta volt.