Jó ideje tényleg nem posztoltunk semmit ide - esett is a látogatottságunk szépen. Dolgoztunk. Dolgoztunk hét közben a munkahelyen, hogy hétvégén legyen miből inni. Aztán dolgoztunk hétvégén a pincében, hogy hét közben majd legyen mit inni. Ördögi kör ez. Mindenesetre tényleg volt munka a pincében, ha ez a blogon igazán nem is látszott meg. Hajtás után hosszabban arról olvashattok, mivel telt a 2010-2011-es év az Árnyas Pincében.

Abstract.

Ez a rész azoknak szól, akik túl hosszúnak találnák a posztot, de érdeklődőek.

Kiégett egy lámpa a pincében, nemsokkal ezután eltörött a foglalata is. A 2010-es olaszrizling elég jó, a vörösek nem. A hordót üresen tettük el, kiszáradt, de egy hónap alatt rendbe hoztuk. Otthon találtam egy megfelelő lámpatestet a hibás helyére, de mindig elfelejtettem levinni a pincébe. Közben törkölypálinkát főztünk a házi készítésű lepárlónkkal, az eredmény meggyőző volt. Májusban házasítottuk a vöröseket az idei Bikapatához, az eredmény kevésbé volt meggyőző. Szeptemberben levittem a lámpatestet a pincébe, amit fel is szereltünk. Már látunk.

Ősz

Minden azzal kezdődött, hogy tavaly novemberben kiégett az egyik lámpa odalent. Gyors izzócsere, a körtével együtt persze jött a törött foglalat is. Kibírjuk, még nem olyan sötétek a szombat délutánok, majd megjavítjuk alkalomadtán. Fejteni kellett, közeleg az Újborfesztivál! A fesztivál kellemesen telt, hetekig a hatása alatt voltuk. Terveztük, hogyan lesz egyhektárnyi saját területünk, milyen fajtákat fogunk ültetni, hogyan értékesítjük a készterméket, mire költjük majd a befolyó milliókat. Egy nagyobb pincére, persze, de akkor már lesz étterem és grillterasz, mindez mondjuk badacsonyi panorámával. Jókat beszélgettünk erről, aztán lassan visszatértünk a hétköznapokhoz, a tervek megvalósítása még várhat egy keveset.

Tél

Az idő egyre hidegebbé vált, szerencsére a borok mind kierjedtek. Egyetlen fahordónkat még egyszer jól kimostuk a komolyabb fagyok beköszönte előtt, egy kénlappal eltettük pihenni - üresen. Az olaszrizling rendben volt, de igaz, az rendben volt már november végén is, úgyhogy azzal büszkélkedtünk mindenhol. Akik kóstolták, szívesen fogyasztották, rosszat nem nagyon mondtak róla. Tudtuk mi: kedves emberek az ismerőseink! Közben fejtegettük, kénezgettük titokban a cabernet sauvignont, a kékfrankost és a blauburgert, bízva abban, hogy sokat javulnak még, mert hát lett volna hová. A kékfrankos és a blauburger nem is volt igazán problémás: jól erjedtek, könnyen derültek, többé-kevésbé még egy gyengébb asztali bornak el is mentek. A gondot a cabernet jelentette, ami makacsul opálos maradt derítés után is, az ízén pedig nagyon érződött a fanyar, éretlen bogyók húzós aromája. A tavalyihoz képest átlátszó lötty volt, majdnem rozé, az illata zöldalma, az ízét inkább hagyjuk is. És ebből a csodából volt úgy 150 literünk (ami a teljes borkészletünk közel háromnegyede). Rendszeres, precíz kénezés és gyakori fejtés mellett döntöttem, remélve, hogy talán fogyasztható végeredményt kapunk valamikor.

Otthon, egy pakolászás alkalmával találtam egy tökéletes lámpatestet a pincében tönkrement helyére. Pontosan ugyanolyan, mint ami eltörött, szinte vadiúj, még dobozban is volt. Félreraktam, hogy ha legközelebb Nagyapámhoz megyek, majd átviszem, mert délután már kezd sötét lenni a pincében.

A házilag épített pálinkafőzőt közben gyakran beüzemeltük. A szerkezet leírása egy külön cikket is megérne, csoda, hogy működik, talán egyszer összehozom a leírást. A rizlingből maradt törkölyt cefréztük be, aztán erjedés után lefőztük. Az első főzet persze közel sem lett tökéletes, de maga a "szertartás" jelentette itt az igazi élvezetet: a már az utcáról is érezhető, friss, orrot ingerlő pálinkaszag, és a lassan csepegő, aromás szesz órákig tartó gyűjtése. Többszöri, ismételt lepárlás után egy alkalommal még a társaság finom hölgy tagjai is becsaptak belőle egy-egy fél decivel, szóval azt mondom: az eredmény vállalható. A pálinka hamar el is fogyott.

Tavasz

A kikénezett, de üresen álló hordó - ahogy illik persze - szétszáradt. Minderre úgy jöttem rá, hogy egyik hétvégén rutinszerűen belevilágítottam a hordóba egy zseblámpával, mikor is a hordó dongái közt átjutva kis fénycsíkok jelentek meg a falon és a padlón, félreérthetetlen jelét adva ezzel annak, hogy valamit igencsak elcsesztem. Felvittük az egyéves hordót a pincéből, és mivel az időjárás már engedte (nem fagyott), elkezdtük duzzasztani. Eleinte úgy negyed óra alatt kifolyt az összes beletöltött víz, de néhány nap után már csak csöpögött, végül két-három hét után tökéletesen szorosra szívták magukat a dongák. Alapos tisztítás és forrázás után visszakerült az ászokfára. Eddigre úgy döntöttünk, hogy a 2010-es cabernet, kékfrankos és blauburger boraink között minőségben nincs akkora különbség (egyformán rosszak), hogy érdemes lenne az utóbbi két fajtát külön kezelni, úgyhogy megszületett a 2010-es Bikapata házasítás is. A 65 liternyi küvé nagyjából 15%-a kékfrankos, 25%-a blauburger, 60%-a pedig cabernet sauvignon. A hordóba került, bár nem egy hordós érlelésre termett bor: vékony, fanyar, színanyagban szegény. De legalább nem áll üresen addig sem a hordó, a végeredményből pedig majd tanulunk.

Nyár

A tervezgetésnél tovább nem jutottunk semmivel: saját birtokunk nem lett, bár komolyan gondolkodtunk rajta. A pincében sem rendeztünk nagytakarítást, de annyira most nem is volt szükséges. Egyeztetni kezdtük az ősszel esedékes "szüret" részleteit, mit veszünk, mennyit veszünk, hol fogjuk tárolni, lesz-e elég edény. Lazlot meggyőztem, hogy szükségünk lesz még egy fahordóra, hogy ha a 2011-es rizling elég jó lesz, akkor 50 liternyit érleljünk abban. Ezen kívül nagyrészt borozni jártunk le a pincébe, általában valami fiktív munkának álcázva az ottlétet (át kell fejteni, kénezni kell, meg kell mérni a hőmérsékletet). Rendeztünk egy számunka nagyobb borkóstolót is a saját borokból (régiekből és újakból egyaránt), hogy tanuljunk valamit az eddigiek eredményéből. Kilátogattunk egy évek óta műveletlenül álló családi birtokunkra is, hogy megnézzük, alkalmas lehet-e a szőlőművelésre. A talaj jó minőségű, úgy 10 éve még szőlő is volt rajta, Apámék szerint jól is termett. De az már régen volt, az egész környék már csak árnyéka régi önmagának. Szenvedés lenne a megművelése, nem érdemes nekifogni.

Augusztus végén megérkezett Nagyapám hajdani birtokáról a cserszegi fűszeres (30-40 kg), Öcsém segítségével ki is préselték, azóta saját gyermekeként szereti az öreg, nem igazán hagyja, hogy belepiszkáljunk. (Irigykedve jegyzem meg, hogy október végén kóstoltuk végig utoljára a borokat, és még mindig a cserszegi volt a legjobb...)

Ősz

De ez már az idei ősz. Csak azért kell, hogy megemlítsük, ugyanis idén szeptemberben lezárult egy korszak az Árnyas Pince életében. Épp egy évvel korábban égett ki az a bizonyos izzó, ami miatt eltörött a foglalat, és beköszöntött a sötétség kora a pincébe. Egy szeptemberi délutánon valami miatt (magam sem értem, hogyan) nem felejtettem el levinni otthonról a már jóval korábban kikészített lámpát, és Lazlo - precíz mérnöki és balesetvédelmi ismereteire alapozva - felszerelte a villanyt. Életben maradt, de mi több: azóta ismét világos van a pincében!

Persze lezajlott a 2011-es szüret is, azóta már az új hordó is megtelt a rizlinggel, sőt már a vörösborok is kiforrtak. De ezekről majd egy másik posztban írunk.