Fogyatkoznak a tavalyi Árnyas-borok. Két hete fejtette szét Nagyapám az utolsó előtti öt literes demizsonban lévő Bikapatát, egy családi ebéd alkalmával az egyik utolsó palack Napsugaramat bontottuk ki, én pedig az imént kortyoltam egy jót az egyik utolsó pohár 2009-es kékfrankos rozénkból.
Sajnálom, hogy idén nem tudtunk rozét készíteni, pedig láttam volna benne fantáziát. Az első próbálkozásunk - így utólag kóstolva az eredményt - nem is sikerült olyan rosszra. Persze közel sem lett tökéletes, és bőven van még mit tanulnunk a rozékészítésről.
A következő rozénk készítését így tervezem:
- az alapanyag: tiszta kékfrankos helyett kékfrankos és cabernet sauvignon, az arányokon még töprengek
- rövidebb áztatás: elég lenne 1-2 óra, lefedve, a felszín törzsoldattal permetezve
- préselés és erjesztés: minél gyorsabban, a színmustot és a présmust elejét együtt kezelve, tartályban, borélesztő használatával, a hőmérséklet szabályozása mellett
- további kezelés: teljes kierjedés után fejtés, alapkénezés, néhány hét pihentetés, majd derítés
Ezekkel a lépésekkel talán sikerül elkerülni az első próbálkozásnál felmerült problémákat. Ilyen volt például a must vontatott kierjedése, ami egy hónapnál is tovább tartott, mégsem ment végbe teljesen. Ezt elsősorban az alacsony hőmérsékletnek tudom be. Túl korán derítettünk, ami később teljesen haszontalannak is bizonyult, mivel akkor a bor még mozgott. Elmaradt a rendszeres kénszint beállítása is, helyette egyszeri nagy dózisú kezelést kapott (persze már viszonylag későn), ami megintcsak nem volt igazán hasznára.
Mindezek ellenére - ahogy már írtam - mégsem lett olyan borzasztó. Tükrösre tisztult, egészen szép vöröshagymahéj színe van. Hidegen töltöttem a pohárba, elsőre kevés illata is volt, túlérett gyümölcsök, talán egy kevés bonbonmeggy érződik. Meg valami oda nem illő szag, sonkára, pácolt húsra emlékeztet, elképzelhető, hogy ezt már a hűtőszekrényben kapta a szomszédaitól. Szájban viszont egészen arányos, bár egyszerű, és nem vehető ki belőle semmi jellegzetes aroma. Az utóíze rövid (ha van egyáltalán), de komoly hibája nincs, úgyhogy 3 pontot adok magunknak. Jól behűtve társaságban is megállta volna a helyét, kóla nélkül is. Ahogy az újborversenyen gyakran mondtuk: "Sebaj, majd jövőre!".
