Tavaly nyáron jött az ötlet, hogy a lepalackozott borokat klassz volna a befőttektől, muskátliktól és rozsdamarós üvegektől külön tárolni. Nem árt, ha a gyümölcsös íz, virágos illat vagy ásványosság nem ezektől származik. Mivel a pincében jelenleg egyetlen polc van, és Nagyapám cuccainak is kell lennie valahol, így szükségessé vált egy új építése.

Megérkezett a tavasz, a pincében is kezd emelkedni a hőmérséklet, az eddigi 10°C környékéről lassan felszökik 12-13°C-ig is. Szép napsütéses az idő, hóvirág is megjelent a kertben, és már egy pulcsiban sem fázok. Na, akkor palackozhatunk!

Néhány hete papírfilterrel kísérleteztünk, ezzel szűrtünk le egy-egy palack zenitet és rozét. A rozét helyben kóstoltam, és úgy tűnt, észrevehető a különbség a nem szűrt mintához képest. A zenitet a kontrollpalackkal együtt hazavittem, és ott pihentettem. Most pedig elérkezett az igazság pillanata.

Frissítés: született egy újabb, alaposabb bejegyzés is a témában.

Egy többrészes poszt első bejegyzése a mostani. Egy kísérletről van szó, ahol a bor szűrésének pozitív-negatív oldalát próbálom bemutatni. Kideríteni, hogy egyáltalán van-e értelme hozzálátni, lesz-e érzékelhető különbség a "házilag" szűrt és szűretlen minták közt?

Karácsony másnapján meglátogattam Nagyapámat, s egyúttal a pincét is. Rég nem volt már alkalmam a borokkal foglalkozni, bár telefonon rendszeresen kaptam az infót az öregtől, mégis jobb személyesen is meggyőződni arról, hogy minden rendben.