Tavaly nyáron jött az ötlet, hogy a lepalackozott borokat klassz volna a befőttektől, muskátliktól és rozsdamarós üvegektől külön tárolni. Nem árt, ha a gyümölcsös íz, virágos illat vagy ásványosság nem ezektől származik. Mivel a pincében jelenleg egyetlen polc van, és Nagyapám cuccainak is kell lennie valahol, így szükségessé vált egy új építése.

Nagyszerű alapanyagnak ígérkeztek a pár éve otthon felújított kerítés megmaradt lécei. Colos deszkák, 10-12 cm szélesek, egynyolcvan hosszúak. A deszkák végeit mondjuk igencsak megviselték az évek, de alapvetően még használhatóak. A cél egy két blokkból álló, 4 szintes polc elkészítése volt, kapacitását 200-300 palackban maximalizáltam. Gyors fejszámolás után adódik, hogy ez nagyjából ugyanennyi kilót jelent, ami polconként legfeljebb 50 kg terhelés. A polc lábaival nem lesz gond, azok biztosan bírni fogják. Szóval ha a lapok közepére állva a szolid 60 kilómat mindegyik elbírja, akkor megvagyunk. Azért egy teljes tesztet még csinálok, erre meg kiváló lesz az építkezésből kimaradt 5 zsák cement.

Kedvenc öcsémet, Krisztiánt, egy jó fröccs ígéretével sikerült segítségül hívnom, ami korábban ritkán fordult elő. Nem csalódtam benne, érezhetően gyorsabban haladtunk ketten, mint mikor egyedül dolgoztam. Ő méretre vágta a deszkákat, én meggyalultam őket. Ahogy láttam, úgy fél centivel lett vékonyabb gyalulás után, de a legvékonyabbak is elérték a 15 millimétert. Amikor elegendő elemmel elkészültünk, összecsavaroztam a középső tartólábat. Utána következett a két szélső összeépítése, végül a polclapokat rögzítettük a helyükre.

Egy délután kevés volt persze a teljes munkához, úgyhogy hétvégén (a Munka ünnepén!) Laci barátommal véglegesítjük a terméket, aztán átszállítjuk a pincébe. Végső kinézetét a diófapác fogja megadni, a két réteg felvitele közötti időben (10-12 óra) pedig minősítjük a borainkat. Persze csak mértékkel...