Megérkezett a tavasz, a pincében is kezd emelkedni a hőmérséklet, az eddigi 10°C környékéről lassan felszökik 12-13°C-ig is. Szép napsütéses az idő, hóvirág is megjelent a kertben, és már egy pulcsiban sem fázok. Na, akkor palackozhatunk!
A fehéreket legalábbis szerintem már nyugodtan. Körülbelül fél éve préseltük, azóta többször volt fejtve, próbálkoztam szűréssel is (kevés sikerrel), ként is kapott. Mehet a palackba. Előtte azért még egy utolsó fejtést és gyenge kénezést elvégzek, hogy tiszta és tartós maradjon a bor a palackban is. Úgy 40 liternyi Napsugaram kerül majd üvegekbe, de előbb egy nagy ballonba, ahol megkapja a kénsav törzsoldatból kimért 40 ml-t.
Amíg egy picit észhez tér, addig elmosok 30 palackot.
Inkább öblítés ez, de alapos. Nem marad kosz sem belül, sem kívül. Mielőtt a töltést megkezdem, még fertőtlenítem a palackot a következő házi módszerrel:
Egy másfél literes üvegbe töltsünk tiszta vízet és adjunk hozzá 5 cl kénsav törzsoldatot. A kapott oldattal öblítsük ki a palackokat. Kiöntés után fejreállítva hagyjuk kicsepegni az üvegeket.
A töltés kapkodós munka, hamar megtelnek az üvegek, csak annyi időm van, hogy a teli palackokat odébbtegyem. 10-15 perc alatt készen is vagyok mind a harminccal. 5 perc pihenő és egy korty bor a pince előtt a jó levegőn, aztán folytatom a dugózással. Ez sem fog soká tartani, szerencsére két éve karácsonykor beruháztam egy klassz kis kézi dugózóra. Használata alig igényel gyakorlatot. Előtte a dugót vízbe áztatom, hogy megfelelően síkos legyen. Palackot rá a dugózó tálcájára, dugót betölt a tetején, aztán csókolom! Percek alatt végzek is minddel.
Így is elment egy fél napom a pincemunkákkal, igaz, átfejtettem és kéneztem mindet. A rozé még mindig élesztőízű (házibor), a cabernet alakul, bár a faíz zavaró. A cabernet-blauburgert meg épp a poszt írása közben, az imént magasztalta az egekbe Apám. Mondjuk, szerintem elfogult egy csöppet. De amúgy tényleg nem rossz a bor.
