Március végén nyertem egy üveg 2013-as Fuxlit a Herr Pince Facebookos játékában. Nem szoktam részt venni ilyenekben, de most kivételt kellett tettem. Herr Annamarit még régről, az Budaörsi úti kollégiumból ismerem. Ha beszélgettünk, és borra terelődött a szó, gyakran mesélt nekem édesapjáról, Herr Mártonról, aki matfizes és mellesleg szőlőtermeléssel is foglalkozik. Akkoriban még a termés nagy része Taklerék pincéjében kötött ki, de mint nemrég megtudtam, az utóbbi években létrejött a Herr Pince, s a szőlőt már saját maguk dolgozzák fel. Mivel mind emberileg, mind szakmailag nagyon szimpatikusak ők nekem (továbbá mégiscsak egy üveg bort lehetett nyerni), így talán érthető a döntésem.
A Fuxli márka szekszárdi borászok kezdeményezése, az indulásról az Alkoholisták is írtak pár éve. Herr Marci bácsiék Fuxlija szerintem olyan, mint egy könnyebb málnaszörp a pohárban, csodálatos intenzitású és árnyalatú piros színű. A bor alapját kékfrankos adja, de soha nem gondoltam volna, hogy kékfrankosból ezt az árnyalatot is ki lehet hozni. Illata friss piros bogyós gyümölcsökre, engem leginkább ribizlire emlékeztet, de komolyabb vörösbort sejtet, bekötött szemmel kóstolva simán portugiesert vagy kadarkát mondanék, meg talán bazsalikomot? Az illata diszkrét, nem tolakodik, sőt felőlem még jöhetne egy picit bátrabban is, az után a szín után kellenek újabb ingerek, még, még! A korty sem rozéra emlékeztet, vastagabb annál, az alkohol is ott van rendesen, és a savak nagyon szépek: lendületesek, ropogósak, intenzívek. Egy része biztosan hordós, azt mondanám, kellemesen kesernyés ízzel cseng le a korty. És jó hosszan.
Kezdem megérteni, mire is játszik a siller: nem rozé, mert annál komolyabb színnel és illattal indít. Nem is vörösbor, mert annál jóval lazább, ropogósabb, lendületesebb. Nekem nagyon megtetszett, pont valami ilyesmit szeretnék idén csinálni, mert egyrészt ez szerintem jobban illeszkedne a pince jelenlegi arculatához, másrészt az alapanyagból is többet tudnánk így kihozni. Ha a célunk marad az eddigi, vagyis az egyszerű és könnyen érthető, mégis jó minőségű borok készítése, akkor sokkal inkább el tudok képzelni egy rozé könnyedségével bíró, mégis tartalmasabb, vastagabb sillert, mint egy átlagos, inkább vékony vörösbort, amit a vásárolt szőlőből általában össze lehet hozni. Persze ízlésről kár lenne vitát nyitni.
"I Have a Dream"
Szeretem az új ötleteket, szeretem kipróbálni a nem megszokott, különleges, ismeretlen szőlőfajták borait. Pali bácsi már többször említette a kurucvér nevű festőszőlő fajtát, amelyet ő maga is termeszt, s a vonatkozó szakirodalom szerint egészen jó bort lehet belőle készíteni. Soha nem kóstoltam még, de mivel kadarka és muscat bouchet fajták keresztezéséből származik, ezért van némi sansza, hogy ideális alapanyag lenne egy laza sillerhez. A kadarka adná a fűszerességet és a zamatot, a muscat pedig különleges illatot kölcsönözne neki. Ez utóbbi tény egyébként egy borkereskedő szerint az igényesebb borfogyasztó (ami az én értelmezésemben megfelel a sznobnak) számára kizáró ok. Ők egyébként valószínűleg nem kíváncsiak a többi alföldi lőrére sem, mi meg majd elmorzsolunk pár könnycseppet Lászlóval.
A megálmodott kurucvér sillerben a szőlőt kicsivel a teljes érés előtt szüretelnénk, így maradna benne kellő mennyiségű sav. Zúznánk, bogyóznánk, majd pár napon át héjon ázna, közben fajélesztővel megindítanánk az erjedést. Mivel festőlevű szőlő, már 24-48 óra is elég lenne a megfelelő színintenzitás eléréséhez, sőt talán kevesebb is. Ekkor jönne a préselés, majd tartályos erjesztés 20 °C körüli hőmérsékleten, így a muskotályos illat nagyrészt megmaradna. Az újbor egy része kapna egy pár hónapos fahordós érlelést, aztán menne vissza a tartályba az egész, pihenni húsvétig.
Ha csak fele olyan jó lenne, mint a Herr Fuxli, akkor már érdemes hozzákezdeni!
