Szombat reggel, Vajdahunyad vára, 8 óra után néhány perccel:
- Jó reggelt kívánunk, a borfesztiválra jöttünk. - kezdem.
- Maguk a délutános műszak? - jön a frappáns válasz a biztonsági őrtől.
- Ó, hogy b*sznád meg, de vicces kedvedben vagy. - mondom magamban, miután azért keltünk hajnal ötkor, hogy időben a helyszínre érjünk, itt meg még sehol senki.
De aztán mutogat a rádiójával hátrafelé, hogy ott vannak az illetékesek. Beszélünk a főszervezővel, megkapjuk a paramétereket, visszasétálunk a latyakban az autóhoz, behordjuk a rekeszeket az asztalunkhoz. Még mindig sehol senki, hát megiszunk egy kávét a büfében. Meg egy unikumot, hogy pozitívan induljon a nap.
Lassan közeleg a 10 óra, kezdődik a rendezvény, érkeznek az első nyugdíjas buszos csoportok, sorbaállnak a regisztrációs pultnál, így mi inkább beállunk kóstoltatni, és később próbálkozunk a regisztrálással. Valahogy így indult a múlt héten megrendezett VII. Magyarországi Újbor és Sajt Fesztivál, amin az Árnyas Pince színeiben Lazlo és én mint kiállító vettünk részt.
A megnyitó alatt összeismerkedtem az egyik kollégával, vállalkozásuk a Drop nevet viseli. Újak a piacon, idén kezdtek foglalkozni az értékesítéssel, tudtam meg Lászlótól, a tulajdonostól, aki hamar meg is kínált aranyérmes rizlingszilvániukkal. Gyöngyös közelében termett, nagyszerű illata van, árad belőle a friss gyümölcs, tiszta, harmonikus ital jó savakkal, boldog lennék, ha egyszer a mi borunk is ehhez hasonló lenne.
Lassacskán a kóstolók is megérkeztek, eleinte bizalmatlanok voltak, később - talán ahogy látták, hogy néhányan már túlélték - egyre többen jöttek hozzánk is.
Egyikük egy velünk nagyjából egykorú fiatalember volt. Először a rizlinget kóstolta, és éreztük, hogy nem akkor találkozik először borral. Jól esett tőle hallani, hogy a technológiánk rendben van, és a szőlő minőségének emelésével tudnánk továbblépni. Lazlo közben alkut kötött a szomszéd asztalnál kínáló Zsuzsával, Gál Csaba és Gálné Dignisz Éva lányával: dobjunk be hozzájuk néhány palackkal a borainkból, elmondják a véleményüket meg hogy merre tudnánk továbbfejlődni. És szeretettel látnak minket a szigetcsépi borházukban! Erre nem mondhatunk nemet, márcsak azért sem, mert a rozéiknak igen nagy sikere volt.
Kaptunk ajánlatokat egyedi mintával nyomott dugók készítésére, kedvezményes borlabor vizsgálatra, és borász képzésen is szívesen látnának minket. Volt, aki hosszas keresgélés után nálunk végre egy rendes rizlinget ihatott, és volt olyan is, aki szerint az nem is hasonlít egy rizlingre.
Beszélgettünk Várkonyi Andrással, akit vidámra kóstolt társasága csak Vili bácsinak szólított. Meglepődtem, hogy mennyire otthonosan mozog a borászatban, főként a technológiai ismeretek terén.
Szavához hűen a Szőlőnapló blog írója, Sándor is meglátogatott minket. Jó véleménnyel volt a munkánkról, s a tapasztalataira alapozva kóstoltam én is néhány igen jó bort, például az Aklan Pince cserszegi fűszeresét és cabernet franc-ját. Két kóstolás közt pedig beszéltünk egy keveset a tapasztalatokról, meg a saját szőlőbirtok előnyéről-hátrányáról.
Egy jó adag jégkockával segített ki minket Dúzsi Tamás felesége, Ilona, így még délután is kellemesen hideg bort tudtunk a poharakba tölteni. Egy rövidebb időre még a helyére is beállhattam kóstoltatni, amíg kiszaladt a kocsihoz utánpótlásért. Fogyott a boruk rendesen, ami nem meglepő, hiszen nagyszerű tételekkel érkeztek. Kaptunk is belőlük két üveggel, amiért segítettünk, hamarosan fel is bontjuk valamelyiket Lazloval, aztán lesz poszt belőle.
Számtalan kedves és (főként a végefelé) mosolygós emberrel találkoztunk még. Többek közt az újságíróval, akinek három üveg bort adtunk, hogy azt egy nagyon rangos buliban tombolára a nevünkben felajánlja, a külföldi lányokkal, akik szeretik az édes borokat és szerintük a mi borunk a legjobb az egész országban, a fiatal délvidéki borásszal, akivel megállapítottuk, hogy "reméljük, majd jövőre" erősebbre sikerül a blauburgerünk is, a lánnyal, akinek viszont nagyon bejött a vörösünk, és az újságíró barátjával, aki kér még egy pohár olaszt a sokadik után is, de tényleg csak keveset, mert ő még vezetni fog. Rengeteg dícséret, sok őszinte vélemény és kevés negatív kritika. A szervezés persze nem volt tökéletes, de igazán sok panasz sem lehet rá. Röviden összefoglalva a lényeget: nagyon jó volt, megyünk jövőre is!
Dezső
Útelágazó-á-e...útelágazózá-he, útelágazódáshoz értünk!
- Hol az úristenbe van már az alkalmi cipőm?!
- A franc fog cipekedni, addig felállhatunk ide is autóval.
- Mennyi ebből egy üveg?- Nem termelünk árusításra. Nem fog forgalomba kerülni.- Hát látják, ez egy hihetetlen nagy hiba.
