Törökszentmiklós remek kis város, ezt tudja jól mind, aki ott él. Van főút, villanyrendőr, hipermarket (több is), kocsmák hada, ipar, mezőgazdaság. Szőlő is van. Borvidék is van. A kunsági olyan 50 km-re, az egri és a mátrai olyan 100 km-re. Hiába, mi is inkább hozatni szoktuk a szőlőt, nem mindig érdemes az otthoniban bízni, ha nem teszi tönkre az idő, és nem falják fel a darazsak, akkor sem garantált a jó minőség. Általában Eger környékéről vesszük, Andornaktállyán van birtoka Nagyapám egyik ismerősének, idén már harmadik alkalommal fogjuk tőle vásárolni a kékszőlőt. Cabernet sauvignon, kékfrankos és blauburger a választék, utóbbiből 50 kg, előbbiekből 100-100 kg a szokásos mennyiség.
2008 őszén vettünk tőle először szőlőt: 100 kg cabernet-t, két részletben hozta el Nagyapámhoz, házig. Szép, egészséges termés, valamelyik Eger környéki szőlőfelvásárló szokta nagytételben vinni, tehát elvileg hoznia kell a minőséget. Nincs is vele gond, tényleg jó. Cukorfoka megfelelő volt, lezúztuk, az egyik felét még bogyóztuk is, kézzel, mint az asszonyok. Nem egy kapkodós munka, aki csinált már ilyet, szerintem tudja, miről beszélek. Két hétig áztattuk, utána préseltük a forrásban lévő cefrét, a félkész bor egy műanyag ballonban erjedt ki. Első próbálkozáshoz képest elégedett voltam az eredménnyel, egész iható valami lett belőle.
Árnyas Pince Cabernet Sauvignon 2008
Közepesen intenzív színű, könnyű, új vörösre emlékeztet. Tiszta, sima mozgású, de nem túl sűrű. Elsőként az alkohol csiklandozza meg az orromat, talán jobban lehűtve kellett volna kósolnom (20 fok körüli volt a minta). Majd másfél éve kóstoltam utoljára ezt a bort, illata meglepően sokat változott azóta. Pici konyakos meggy, kevés oldószeresség, még talán egy csöppnyi palackbuké is előbújik. Sajnos vékonyka a bor, a savak uralják a képet, egy kicsit fanyarabb a vártnál, de a régi, élesztős karakter már eltűnt. Íze piros gyümölcsökre emlékeztet, leginkább talán cseresznyére vagy meggyre; az apró kesernye sem áll rosszul neki. Az utóíze rövid, de legalább kellemes: csokoládés aromával búcsúzik a korty. Szerintem 3 pontot megérdemel (merthát mégis a mi fiunk).
Nota bene: ha vörösbor készítésekor áztatni hagyjuk a szőlőzúzalékot, mindenképpen jól fedjük le a tároló edényt. Így kevésbé érintkezik levegővel a cefre (ecetesedés és oldószeresség megelőzése érdekében) és talán kevesebb muslica is lesz a pincében. Naponta többször csömöszöljünk, így jobb a színkioldódás.
Tavaly, 2009-ben bátrabban vásárolta az Öreg a szőlőt: volt 1 mázsa cabernet, 50 kg blauburger és 50 kg kékfrankos is. A blauburgert az előző évben már bevált módon dolgoztuk fel, néhány hetes zúzalékon áztatás után lepréseltük, üvegballonban erjesztettük. A cabernet sauvignon (szabadidő hiányában) 4 hetes áztatást és egy csomagnyi színmegőrző adalékot kapott. Nem tudom egyértelműen eldönteni melyik miatt, de tényleg nagyon szép mély, intenzív színe lett a bornak. Az egyik ballonban probléma akadt, amikor túl soká fejettük csak le a seprőről, átvette a bor is a bűzös, rothadt szagot. Kénezéssel és kétszeri levegőztető fejtéssel teljesen rendbejött. A nagyjából 80 liternyi bor egyik része január környékén került át a műanyag tartályba, ahol fél évig érlelődött, aránylag keveset piszkáltuk, legfeljebb talán egyszer fejtettük közben. Másik része házasításra került némi blauburgerrel, 6 hónapnyi újhordós érlelés (és kóstolgatás) után most Bikapata néven vár palackokban fogyasztásra az érlelőpolcon. A hordó kicsit sok, a bor nem egészen száraz, de ezt leszámítva annyira nem panaszkodhatunk.
A kékfrankosból rozét terveztünk, igyekeztünk minél gyorsabban feldolgozni. Reggel érkezett a szőlő, Nagyapám rögtön meg is zúzta, enyhén kénezte. Én csak késő délután értem a pincéhez, így kb. 10 óra áztatás után préseltük ki. A színe sötétebb narancsos-lazacszín, illata málnás, kicsit sajnos élesztős. Talán a nagy téli fagyok okozta lehülés miatt eléggé vontatottan forrt ki (4-5 hét alatt), és elkövettük azt a hibát, hogy még a csendes erjedés végezte előtt derítettünk, ráadásul érzésre.
Nota bene: csak akkor derítünk, ha már teljesen lecsendesült a bor. Meghatározzuk az optimális derítőanyag-menyiséget úgy, hogy néhány borosüvegbe különböző mennyiségű derítőt adagolunk az előírt módon, majd megvárjuk, hogy a zavarosodás leüljön. Azt a legkisebb koncentrációt alkalmazzuk, melynél a bor tükrösen tisztára derül.
A rozé nem lett tökéletes, de ahhoz képest egyáltalán nem rossz, hogy ez volt mindnyájunk első rozé-próbálkozása. A nyárvégi nagysikerű BozsóFeszten vígan ittuk - igaz néhányan kólával.
A két év tapasztalata alapján úgy döntöttem, ki kell találnunk valamit, hogy az idei vörösborok teljesen szárazra tudjanak forrni. Almasavbontó kultúrát sem használunk, hogy kicsit karakteresebb bort kapjunk. A hordót még egyszer alaposan kitisztítom, mielőtt az újbor belekerülne, második töltésre talán már nem lesz annyira domináns íze.
Azt kell mondanom, szerencsénk volt 2008-ban és 2009-ben. Szép tavaszi-nyári időjárás, szinte kifogástalan minőségű szőlő jó cukorfokokkal. Épp jókor elvégzett pinceműveletek, mázlista módon eltalát kezelőanyag-arányok. Kicsit úgy érzem, azért a tudásunk is fejlődött, de ezt két év eredményéből még nehéz megmondani. Nem baj, az idei év remek alkalom a bizonyításra, most számít igazán a borász tudása. Jó szőlőből könnyű jó bort csinálni, azt mondják. Meglátjuk, mit tudunk összehozni az idei, nem olyan jó termésből!
