- Dezső, leugrunk a Sasba beszélgetni? Legurítunk vagy 2 sört.

- Persze, 7 körül ott vagyok, de csak egy 2 órácskára, mert másnap dolgom van.

Másnap délelőtt:

- Azt a megveszekedett, de mocsok másnapos vagyok...2 óra, 2 sör mi?

Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy rövid beszélgetősre tervezett este, egy reggeligtartó eszméletvesztésbe torkollott át.

Férfiasan bevallom, velünk olykor-olykor megtörténik.

Egy-egy ilyen után az ember sokadszor is megfogadja, hogy többet nem iszik, és mindent megtenne, hogy az iszonyatos fejfájása, és gyomorforgása enyhüljön valamelyest. 

Hasonló cipőben járó olvasóknak jó hírem van, létezik megoldás. Életemben sok mindent kipróbáltam már, de leghatásosabb eddig a tradicionális angol reggeli volt. 

Az igazi tradicionális angol reggeli a következőképpen áll össze:

Először is kinyitok egy paradicsomos bab konzervet, amit tányérra öntök és mikróban egy rövid ideig megcsapatok, majd serpenyőben feldobok 2 tojást. Mivel én azt szeretem ha folyik a tükörtojás, csak az egyik oldalát sütöm át. Majd ugyanebben a serpenyőben 2 szelet bacon szalonnát , 2 grillkolbászt, pár gombafejet, és egy fél paradicsomot is megsütök. 2 perc bőven elég mindennek. Sőt én azt mondom, a paradicsomnak annyi sem kell. Én épp csak megmutatom az olajnak, hogy kicsit megbarnítsa.

Ezzel párhuzamosan durván reszelt krumpliból, lepényszerűségeket próbálunk gyúrni, amit szintúgy kisütünk.

Tányérra szedjük az elkészült alkotókat és innentől kezdve már csak 2 szelet vajas pirítós hiányzik az összképből. Ha azt is legyártottuk, akkor kész az életmentő menü.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az IGAZI angol reggeli tartalmaz még egy tételt. Ez a Black Pudding. Félreértés ne essék, köze sincs az édességhez. Legközelebb a "4 colos véreshurka" magyar elnevezés állna hozzá. Ezt azért hagytam ki, mert a törökszentmiklósi áruházak polcain nem hemzseg igazán, de valahonnan biztos beszerezhető. (Black Pudding az a tányér szélén heverő fekete izé)

Italt sok mindent lehet hozzá inni. Az angolok alapvetően narancslével kisérik. Nem rossz gondolat, de ebben a helyzetben nekem a dupla kávé elhagyhatatlan. (Nem-nem, nem a zenekarról beszélek...így is van elég bajom) 

Azon vállalkozó szellemű szenvedőknek akik, viszont úgy vannak vele, hogy ennek a napnak már úgyis mindegy, tudom javasolni a korsó Guiness-t hozzá. Igaz ez olyan, mintha benzinnel mennénk tüzet oltani, de egyszer élünk. (én magam részéről Amstellal öblítettem, Brighton egyik éttermében)

Jobbulást!