Az egyre hülő levegő, egyre hosszabb éjszakák, és a levegőben megjelenő kéményszag jelzi számomra az idei tél közeledtét. A tél közeledte magával hozza, szinte kötelező jelleggel a kisebb városokban és faluhelyken a disznóvágások időszakát. Mint kisvárosi ember, ezt én sem úszom meg.

Hajnal 4 van. Lassan ébredni kéne. Egy ideje egész jól megy a korai kelés és a kevés alvás. Mikor felöltözöm “játszós” ruhába már lentről tetterős férfiak hangja szűrődik fel. Leérek, gyorsan egy izmos kávé az arcba.

Ekkor már a böllérsegédek java része túl van az első fertőtlenítőn, hát ragadok én is feles poharat, hogy a következőből ki ne maradjak. Ez olyasfajta disznóvágós szertartás...nyilván szerencsét hoz.

Ezután kiáramlunk a konyhából hátra. Történetünk tragikus főhőse (az egyszerűség kedvéért nevezzük Dezsőnek), tehát Dezső már tudja, hogy valami készül.

Régen a következő képsorok, az élelmiszeripar helyett inkább szabadfogású bírkózásra emlékeztettek. De hála keresztapám, modern technológiájának, szegény Dezső eszméletét veszti, gyakorlatilag 2 hangos szó nélkül.

A nagy fáradtság után kis pihenő, újabb adag pálesz. Majd essünk neki a tisztításnak.

A hajnal csendjét a perzselő erős hangja töri meg. Háromnegyed órás perzselés, kaparás és mosás után mármár olyan tiszta Dezső, hogy enni is lehetne belőle.

Ekkor jönnek a szakavatott késmozdulatok. Nálunk az úgymond karajra bontás vált bevett szokássá. Ez annyit takar, hogy a hasánál kezdjük bontani. Eltávolítjuk a belső részeket, ezután a belülről üres állatot gerincénél kettéhasítjuk.

A fél sertések bekerülnek a feldolgozó asztalra. Ott szép sorban lejön róluk a szalonna, az oldalas, a karaj, a fehér pecsenye és végül a lapocka.

A másik mód az orjára bontás, de mivel ezt a módot mi nem használjuk, így ebbe most nem mennék bele.

Miközben a férfiak kint serénykednek, a konyhában már készülődik a sültvér. Sokan viszolyognak ettől a kajától, pedig nagyon finom. Csak ez is olyan mint a velő, vagy a pacal. Tudni kell elvonatkoztatni, és úgy enni.

Sült vér receptje rém egyszerű.

Gyakorlatilag a történet annyi, hogy kevés zsíron karikára szelt hagymát megpiríjuk, majd rátesszük a vért. Van ahol négy nagy darabra vágják a megalvadt vért, de mi sok apróba. Kb. 18-20 perc a sülési idő, és nagyjából kész is van. Hozzá friss kenyeret és vegyesvágott savanyút szoktunk enni.

Italt külön nem ajánlanék, ugyanis mire eljutunk eddig, már a böllérsereg nem szokott szomjas lenni.

Ez inkább pont, hogy tompítja a sok fertőtlenítő folyadéknak a hatását és segít kihúzni a pecsenye kisüléséig...