Pakolásztunk a pincében, hogy bőven legyen hely a cabernet préseléséhez, közben pedig nyitottunk egy üveg Bikapatát, hátha jobban megy majd a munka. Régen kóstoltam utoljára, akkor sem volt egészen száraz, de most rosszabb volt a helyzet: ez majdnem édes. Jó, inkább félszáraz vagy félédes, de biztosan nem száraz. Talán az idő múlásával lágyultak a savai, és emiatt vált intenzívebbé a cukrosság. Mindegy, én nem örültem neki, jobb szeretem a száraz borokat, vörösből különösen. Elkezdtem agyalni, mi lehet a gond.
Eddig még minden évben problémát jelentett, hogy a pince hőmérséklete - a pince jellegéből adódóan - nem stabil. Néha 20 °C-ig is felszökik a hőmérséklet, néha akár 7 °C-ra is leesik. Ezek persze a szélsőséges esetek, és általában beáll 12-17 fok közé, de kemény fagyok idején sajnos alulról közelíti csak a 10-et, ez pedig igencsak kihat az erjedő borokra. Az idei időjárás még mindig tartogat meglepetéseket, három héttel ezelőtt például alig volt 10 fok a szabadban, a pincében ez 13-15 körül lehetett, ami éppencsak az alsó határa a borélesztők ideális "működési" tartományának. Mivel az egyik idei cél egy száraz olaszrizling, így jobb odafigyelni arra, nehogy a hideg miatt leálljon az erjedés, szóval valamivel szabályozni kellene a tartályban lévő must hőmérsékletét. Nagy kaland, amikor járt már ember a Holdon, az Opportunity pedig jóval a három hónapon túl még mindig ott szaladgál a Marson, szóval én mondom: nincs lehetetlen. "Űrtechnikát a pincébe!" jelszóval vettem is gyorsan egy 50 wattos tengeri akváriumhoz való hőszabályzós fűtőt. Ami bírja a sós vizet, és a halak sem döglenek meg tőle, az a borhoz is jó lesz. Egyelőre 12 napja van a tartályban, a hőmérsékletet 21-22 °C-ra állítottam, és Nagyapám minden nap szemügyre veszi, nincs-e probléma vele. Az erjedés is jól megy, hangos pezsgés hallatszik a nyílásnál. Reményeim szerint a hét végére ez a zajos rész befejeződik, és elkezd derülni a bor.
