Árnyas Pince

A borkészítés nem csupán mesterség - művészet is. Egy pohár jó borban ott van a tudás, a tapasztalat, a szeretet, a szenvedély. És gyakran egy csöppnyi szerencse is.

Közösség

Az újborfesztiválról

VII. Magyarországi Újbor és Sajt Fesztivál

2010. december 9. | Dezső a pincéből

Szombat reggel, Vajdahunyad vára, 8 óra után néhány perccel:

- Jó reggelt kívánunk, a borfesztiválra jöttünk. - kezdem.
- Maguk a délutános műszak? - jön a frappáns válasz a biztonsági őrtől.
- Ó, hogy b*sznád meg, de vicces kedvedben vagy. - mondom magamban, miután azért keltünk hajnal ötkor, hogy időben a helyszínre érjünk, itt meg még sehol senki.

De aztán mutogat a rádiójával hátrafelé, hogy ott vannak az illetékesek. Beszélünk a főszervezővel, megkapjuk a paramétereket, visszasétálunk a latyakban az autóhoz, behordjuk a rekeszeket az asztalunkhoz. Még mindig sehol senki, hát megiszunk egy kávét a büfében. Meg egy unikumot, hogy pozitívan induljon a nap.

Lassan közeleg a 10 óra, kezdődik a rendezvény, érkeznek az első nyugdíjas buszos csoportok, sorbaállnak a regisztrációs pultnál, így mi inkább beállunk kóstoltatni, és később próbálkozunk a regisztrálással. Valahogy így indult a múlt héten megrendezett VII. Magyarországi Újbor és Sajt Fesztivál, amin az Árnyas Pince színeiben Lazlo és én mint kiállító vettünk részt.

A megnyitó alatt összeismerkedtem az egyik kollégával, vállalkozásuk a Drop nevet viseli. Újak a piacon, idén kezdtek foglalkozni az értékesítéssel, tudtam meg Lászlótól, a tulajdonostól, aki hamar meg is kínált aranyérmes rizlingszilvániukkal. Gyöngyös közelében termett, nagyszerű illata van, árad belőle a friss gyümölcs, tiszta, harmonikus ital jó savakkal, boldog lennék, ha egyszer a mi borunk is ehhez hasonló lenne.
Lassacskán a kóstolók is megérkeztek, eleinte bizalmatlanok voltak, később - talán ahogy látták, hogy néhányan már túlélték - egyre többen jöttek hozzánk is.
Egyikük egy velünk nagyjából egykorú fiatalember volt. Először a rizlinget kóstolta, és éreztük, hogy nem akkor találkozik először borral. Jól esett tőle hallani, hogy a technológiánk rendben van, és a szőlő minőségének emelésével tudnánk továbblépni. Lazlo közben alkut kötött a szomszéd asztalnál kínáló Zsuzsával, Gál Csaba és Gálné Dignisz Éva lányával: dobjunk be hozzájuk néhány palackkal a borainkból, elmondják a véleményüket meg hogy merre tudnánk továbbfejlődni. És szeretettel látnak minket a szigetcsépi borházukban! Erre nem mondhatunk nemet, márcsak azért sem, mert a rozéiknak igen nagy sikere volt.

Kaptunk ajánlatokat egyedi mintával nyomott dugók készítésére, kedvezményes borlabor vizsgálatra, és borász képzésen is szívesen látnának minket. Volt, aki hosszas keresgélés után nálunk végre egy rendes rizlinget ihatott, és volt olyan is, aki szerint az nem is hasonlít egy rizlingre. 

Beszélgettünk Várkonyi Andrással, akit vidámra kóstolt társasága csak Vili bácsinak szólított. Meglepődtem, hogy mennyire otthonosan mozog a borászatban, főként a technológiai ismeretek terén.

Szavához hűen a Szőlőnapló blog írója, Sándor is meglátogatott minket. Jó véleménnyel volt a munkánkról, s a tapasztalataira alapozva kóstoltam én is néhány igen jó bort, például az Aklan Pince cserszegi fűszeresét és cabernet franc-ját. Két kóstolás közt pedig beszéltünk egy keveset a tapasztalatokról, meg a saját szőlőbirtok előnyéről-hátrányáról.

Egy jó adag jégkockával segített ki minket Dúzsi Tamás felesége, Ilona, így még délután is kellemesen hideg bort tudtunk a poharakba tölteni. Egy rövidebb időre még a helyére is beállhattam kóstoltatni, amíg kiszaladt a kocsihoz utánpótlásért. Fogyott a boruk rendesen, ami nem meglepő, hiszen nagyszerű tételekkel érkeztek. Kaptunk is belőlük két üveggel, amiért segítettünk, hamarosan fel is bontjuk valamelyiket Lazloval, aztán lesz poszt belőle.

Számtalan kedves és (főként a végefelé) mosolygós emberrel találkoztunk még. Többek közt az újságíróval, akinek három üveg bort adtunk, hogy azt egy nagyon rangos buliban tombolára a nevünkben felajánlja, a külföldi lányokkal, akik szeretik az édes borokat és szerintük a mi borunk a legjobb az egész országban, a fiatal délvidéki borásszal, akivel megállapítottuk, hogy "reméljük, majd jövőre" erősebbre sikerül a blauburgerünk is, a lánnyal, akinek viszont nagyon bejött a vörösünk, és az újságíró barátjával, aki kér még egy pohár olaszt a sokadik után is, de tényleg csak keveset, mert ő még vezetni fog. Rengeteg dícséret, sok őszinte vélemény és kevés negatív kritika. A szervezés persze nem volt tökéletes, de igazán sok panasz sem lehet rá. Röviden összefoglalva a lényeget: nagyon jó volt, megyünk jövőre is!

Dezső

 

Útelágazó-á-e...útelágazózá-he, útelágazódáshoz értünk!

 
Szombat hajnalban:
- Hol az úristenbe van már az alkalmi cipőm?!
Valahogy így indult a neves nap. Hajnal fél 6-kor még cuccaim itt-ott voltak szanaszét. Hogy lesz ebből indulás 6-kor? Elárulom, sehogy nem lett.
Hosszú baráti pályafutásunk alatt riktán, de előfordult, hogy én késtem. Na most miért is ne lehetne, pont egy ilyen napon.
 
10 perc késéssel megérkeztem Dezsőhöz. Ő már frissen, fitten, katonásan várt rám. Csörrentés telefonon, kapu nyílik, baráti kézfogás és ültünk is az autóba.
Elindultunk, csak úgy peregtek a kilóméterek, közben a beszédtémák is egyre másra váltották egymást.
Egész jó időt futottunk, az elsők közt érkeztünk meg a Vajdahunyad várhoz.
Szervezővel gyors egyeztetés, és persze az én szokványos hozzáállásom:
- A franc fog cipekedni, addig felállhatunk ide is autóval.
Laza 50 méter alatt ez a húzás kb. 3 komolyabb kressz-szabály megszegésébe került, de nem én voltam az egyetlen.
 
Bent elkezdődött a kipakolás. Ekkor még csak egy-két pince szállingózott be az ajtón. Viszonylag gyorsan és lendületesen végeztünk. Hát üljünk le kávézni. Mivel tudtam, hogy én még aznap vezető beosztású (sofőr) leszek, tehát nem kóstolhatom végig a remekebbnél remekebb borokat, így vígaszdíjként a rendezvényt egy Unicum konty alá verésével indítottam. Ennek este 6-re nyoma sem marad.
 
10 fele visszamentünk...ekkor már azért megérkezett a többi versenyző is. Kinyitottuk első üveg borainkat, kiöntőket ráaplikáltuk és vártuk a rohamot. 
 
Az első csendes időszak után, kifejezetten nagy rohamokat tapasztaltunk. Voltak pillanatok amikor inkább bármixernek éreztük magunkat, mint borásznak. Meglepő volt számomra, hogy pincénket első körben inkább nevesebb borászak, minősítők, szakemberek keresték fel. A név ismeretlensége miatt, a hétköznapi emberek eleinte bizalmatlanok voltak, de később, ők is felbátorodtak.
 
Az Olasz rizling abszolút pozitív fogadtatásban részesült. Talán az egyetlen kifejezetten negatív kritikán kívül nagyon sokan dícsérték. Külön jól esett diskurálni nálunk tanultabb emberekkel. Köszönjük nekik a sok jó tanácsot amivel, úgy gondolom jövőre még jobb borral tudunk egy ilyen rendezvényen helyt állni.
 
A Blauburger fogadtatása már vegyesebb volt. Alapvetően a szakemberek némi jelleghibát vettek észre, ami nem csodálható, ha csak már a kényszerszüretbe belegondolunk. De itt is sok jó, hasznos tanácsot adtak, amiket a következő évben biztos kamatoztatunk.
De amilyen az élet, olyan a fogyasztás is. Az Olasz Rizling volt a jobb... és a Blauburger fogyott el hamarabb.
 
Egyik vendég nagyon jól eső kritikája volt számomra a legnagyobb elismerés borainkat illetően:
- Mennyi ebből egy üveg?
- Nem termelünk árusításra. Nem fog forgalomba kerülni.
- Hát látják, ez egy hihetetlen nagy hiba.
De ezen felül sok jó szót kaptunk, amit igazán megosztanék, de nem akarom túlfényezni magunkat. Legközelebb eljöttök és megkóstoljátok TI magatok! :)
 
Összeségében nagyon sok emberrel beszéltünk, barátkoztunk össze. A sok jó, biztató szó, boraink sikere, baráti beszélgetések szerintem azt jelentik, hogy az úton jó irányba haladunk, és lassan jön az a fajta útelágazódás, ahol esetleges bővítésről is dönteni kellene.
És a tegnapiak után ki tudja, akár még egy új taggal is bővülhet a csapat... 
 
T.Lazlo
 
 

 

Címkék: borverseny

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://arnyas.blog.hu/api/trackback/id/tr412495291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ISándor · http://szolonaplo.blog.hu/ 2010.12.09. 14:08:40

Sziasztok!

Örülök, hogy szép, annak meg különösen, hogy hasznos élményekkel gazdagodtatok. Jó kezdet ez így, szerintem.

Kicsit irigykedem is rátok :-) remélem egyszer majd én is kiállhatok a saját borommal. Amúgy az az Aklan Cserszegi valóban szép volt, Aranyérmes is lett (www.tomajvin.hu/?action=dij&leng=hu) talán veszek is belőle néhány palackkal.

Ja és Dezső. Lazlo miért szólított Daninak kint? Teljesen össze vagyok zavarodva :-) remélem még nem voltam túl "bölcs" mikor ezt hallottam, bár....

exian · http://csabatanya.blogspot.com/ 2010.12.10. 08:57:27

Pécsre jöttök esetleg valamikor? Szívesen kóstolnék tőletek :)

T.Lazlo 2010.12.10. 18:07:31

Szia! Idén biztos nem mozgunk már nagyon, de ha lesz ott valami ilyesfajta rendezvény, akár elő is fordulhat, hogy kimegyünk. :) Amúgy melyik bor tetszett meg?

Dezső a pincéből · http://arnyas.blog.hu 2010.12.31. 20:09:19

@ISándor: nem voltál "bölcs", amikor ezt hallottad; az a helyzet, hogy Dániel a becsületes nevem, de a kollégiumban rám ragadt a Dezső név. Úgyhogy néha így, néha úgy szólítanak, mindkettőre hallgatok.
Egyébként remélem, hogy jövőre megkóstolhatom a boraidat valamelyik fesztiválon! Jut eszembe: boldog új évet kívánok!

ISándor · http://szolonaplo.blog.hu/ 2011.01.03. 23:02:15

@Dezső a pincéből: Boldog új évet nektek is. Így már tiszta a kép, mert nálam sosem lehet tudni, mivel az arcmemoriámnál csak a névmemoriám rosszabb ezért bizonytalanodtam el :-)

Egymás boraival meg így vagy úgy, fesztiválon vagy csak úgy, de mindenképp találkozunk.

Gratula az új designhoz. Tetszik. Mindjárt lájkolom is. :-)
süti beállítások módosítása