A második világháború utáni évtizedekben nagy igény mutatkozott a jó minőségű, korán érő, nagy termésbiztonságú szőlőfajtákra. Dr. Bakonyi Károly munkája nyomán az 1960-as években született meg az Irsai Olivér és a piros tramini hibridje: a cserszegi fűszeres. Bakonyi célja egy illatos, korai fajta létrehozása volt, ami szerencsére jó fagytűrő és termékenyülő képességgel is meg lett áldva. A téma iránt komolyabban érdeklődőknek ajánlom a Borigo magazin 33. számát, több cikk is a cserszegi fűszeressel foglalkozik.

Ebben a poszban a fajtanemesítés tudománya helyett inkább a késztermékről olvashattok, egy rövid teszt formájában. Négy szakavatatlan borivó (köztük én) ült le május elsején négy palack és jónéhány pohár társaságában egy asztalhoz. A palackokon csak egy-egy betűjelzés volt látható, hogy előítéletektől mentesen értékelhessük a borokat. Igyekeztem úgy összeválogatni a tételeket, hogy legyen köztük olcsóbb és drágább is, elismert és kevésbé elismert termelő egyaránt. Az eredményeket a növekvő pontszám érték alapján alább olvashatjátok. (A pontértékek nem az átlagok, hanem a sajátjaim.)

Árnyas Pince Cserszegi Fűszeres 2009

Színre egész jó, tiszta, halvány, ahogy kell. Illata nem sok, de az legalább kellemes, viszont a kén még szúrós benne. Levegőztetni kell. Savak rendben, bár a korty kicsit vékony, az íze tiszta, frissítő. A vége rövid, ráadásul nemsoká valami fura levegőízt érzek a számban. 3 pont legfeljebb, de azért meglepő, hogy nem is olyan rossz a többihez képest. Közel sem kifogástalan, de nem is sablonos. És ebben minden kóstoló egyetértett.

Tisza Valley Cserszegi Fűszeres 2009

A mezőny egyetlen félédes versenyzője, ami már a színén is rögtön látszik, a többiekhez képest jóval teltebb, aranyszínű. Érett gyümölcsök és egy kevés virág érződik a pohárban, a kortyban dominál a cukor, egy kis sav még jól jönne. Nekem szokatlanul édes, de tulajdonképp édesre is lehetne cserszegit csinálni, csak ügyelni kell a harmóniára. Így viszont nálam csak 3 pont. Érdekesség, hogy a kóstolók közül mindenki másnak ez nyerte el leginkább a tetszését, s már majdnem a "Tökéletes Bor" címet adományozták neki. Dehát a bor már csak ilyen: szubjektív dolog... (499 Ft - Interspar)

Hilltop Woodcutter's White 2009

Egy kultikus név. A kilencvenes évek vége felé Kamocsay Ákosék a Hilltopnál valami újjal próbálkoztak: felvásároltak egy jó adag cserszegi fűszerest, és egy könnyű, reduktív bort készítettek. Aztán eladták az angoloknak, akiknek nagyon bejött a cucc, csak egy kimondható nevet kellett találni neki. Valahogy így indult a Woodcutter's White. A kétezerkilences Woodcutter's egy halvány színű, fürge bor. Az illata hangsúlyos, intenzíven gyümölcsös, talán picit parfümös. Az illata a négy közül a legszimpatikusabb. A savak egy picit túlzóak, és a zamat is kevés a kortyban, hiba nincs benne, de hamar lecseng. 3-4 pont között lehet. (699 Ft - Auchan)

Frittmann Cserszegi Fűszeres 2008

A cserszegi - az ezerjó mellett - kiemelt fontosságú a Frittmann borászatnál. Szerintem egyébként is tipikus kunsági fajta, és bár tapasztalatom azt mutatja, hogy a hordóban érlelt tételek akár nagy borrá is válhatnak, számomra a cserszegi fűszeres akkor is inkább egy tökéletes fröccsbor. Halvány, szinte már színtelen folyadék. A pohárban finom, friss gyümölcsök, nagyon vonzó, nem tolakodó illat. Az íze egyszerű de tiszta, felpezsdítő, harmonikus és tökéletesen száraz, az utóíz picitvel hosszabb, mint a többinél. Én 4 pontot adtam rá, de mindenki másnál elég gyengén szerepelt ez a tétel, igaz egyikünk sem profi kóstoló. (akc. 899 Ft - Penny Market)

Jásdi Cserszegi Fűszeres 2008

Végül egy kakukktojás, ami nem indult a kóstolón, de mindenképp szólni akartam róla. Még télen kaptam egy üveggel kollégámtól, és megígértem neki, hogy megírom a véleményem a borról. Csillogó, sötét, arany színű, lassan forog a pohárban. Illatában egy kis hársfavirágot meg mézet éreztem a többi virágos illat mellett, elegáns. Szájban testes, krémes, ásványos, jó arányokkal. A korty végén enyhe kesernyét jegyeztem fel, a lecsengése viszont elég jó. 5 pont és a legjobb cserszegi fűszeres, amit eddig ittam.

Összességében nagyjából azt kaptuk, amit vártam. Zömében jól iható, egyszerű, könnyű borok az alföldi termelőktől, és testesebb, ásványosabb italok a hegyvidékről. Iszogatós borokat, olyanokat, amiket tavaszi délutánokon kortyol az embert a cimborájával, aztán megvitatják az élet nagy dolgait. Vagy hozzáereszt egy deci szódát, hogy jobban menjen a fűnyírás. Vagy esetleg kitölt egy pohárral a barátnőnek is egy fárasztó nap után valami grillezett hal mellé. Egyszóval: változatosakat.

Albert gazdáék is iszogattak cserszegit a közelmúltban, ajánlom olvasásra az Ő posztját is!